Tapasztalható, hogy a tulajdonosok (állampolgárok, szervezetek) viszonylag keveset tesznek vagyonuk védelmére. Általában az államtól a rendőrségtől várják azt a biztonságot, hogy vagyonuk ne legyen veszélyeztetve. Ezzel szemben arra lenne legelső szempontból szükség, hogy a tulajdonosok, gazdálkodó szervezetek felismerjék az "önvédelem" helyét, és sokkal nagyobb (felelősségteljesebb) szerepet vállaljanak vagyonuk védelmében.
Általános igény, hogy a vagyonvédelem minél kisebb anyagi ráfordítással és mégis kellő hatékonysággal valósuljon meg. Ez a két törekvés - már mint a "kevés pénzből nagyfokú biztonságot"- többnyire ellentmond egymásnak és nem lehet maradéktalanul kivitelezni.

További probléma, hogy a védelem egyik vagy másik módját gyakorta túlhangsúlyozzák a biztonság komplex jellegéről. Hogy ez mit is jelent? A biztonságot sok-sok tényező adja, amelyek egymásra épülnek és rendszert alkotnak. Abszolút biztonság nincs! Legfeljebb egy optimális biztonság érhető el. Az ehhez vezető összehangolt, több lépcsőből álló védelmet viszont be kell illeszteni az alaptevékenységének a rendszerébe. A rendszerelmélet megköveteli, hogy ismerjük a bűnmegelőzés elméleti és gyakorlati alapjait. A bűnözés soha nem látott nagymértékű növekedése bebizonyította, ahogy azt Cesare Becaria jogtudós kifejtette: "a bűncselekményeket jobb befejezni, mint büntetni." A büntetőjog szerepe már csak azért is másodlagos jellegű, mert a már megtörtént bűncselekmény elkövetőjére koncentrál. A bűnözés visszaszorítása olyan preventív össztársadalmi szükséglet, amely tekintetben mindenkinek, úgy az államnak, mint a társadalmi szervezeteknek és személyeknek is feladata, felelőssége. A bűncselekmények bekövetkezését egymásra épülő összehangolt biztonsági intézkedésekkel lehet csak megakadályozni. A bűnmegelőzés (kriminál prevenció) fogalmilag a jövőben elkövetendő bűncselekmények elleni intézkedések összességét, azaz olyan hatások kifejtését jelenti, amelyek korlátozzák a bűnelkövetési okokat és alkalmakat, valamint gátolják a bűnözés feltételeit. A speciális prevenció (egyéni megelőzés) azt jelenti, hogy a potenciális sértettek megtesznek-e mindent áldozattá válásuk elkerülése érdekében. A konkrét védekezés elmulasztását állami intézkedés nem pótolhatja, ugyanakkor a felelős elővigyázatos, és taktikai szabályok, csaknem lehetetlenné tudják tenni a bűnelkövetést.

A megfelelő védekezés három módja illetve fokozata ismert.
- A biztonsági eszközökkel való fizikai védekezés, a mechanikai védelem adta felhasználása (kapuk, ajtók stb.).
- A jelző - és riasztó berendezésekkel operáló elektronikai védelem igénybevétele (járőrszolgálattal ajánlott).
- Személyvédelem, azaz élőerős biztonsági személyzet alkalmazása.

A tulajdonosoknak, birtokosoknak önálló döntési joga van, így külső befolyás nélkül dönthetik el, hogy:
- véd-e vagyonát (vagy esetleg átengedi enyészetnek),
- saját maga védi-e, vagy
- a védekezéssel mást (személyt vagy céget) megbíz,
- maga szervezi a védelmet, akkor azt hogyan és milyen eszközzel teszi,
- ha mást bíz meg, kivel és milyen feltételek szerint szerződik és, hogy jogaiból mit enged át másnak.

A vagyonbiztonságban ma már intézményi rendszerbe nőtte ki magát a személy- és vagyonvédelmi szolgáltatás. Jelen intézmény az 1990-től kezdődően felerősödött az a tendencia, hogy egyes tulajdonosok, célok és intézmények lemondanak a saját maguk általi védekezésről és rábízzák ezt a kérdést külső vállalkozói szervezetre. Egyre többen ismerték fel továbbá, hogy a vagyonvédelem szakma, amit csak profi módon lehet eredményes. Ezt az állam felismerve a 87/1995. (VII.14.) Korm. rendeletében kezdte el szabályozni a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint magánnyomozói tevékenységet. Több módosítás, rendelet és szabályozás után kialakult a ma is érvényben lévő 1998. évi IV. törvény, amivel gyakorlatilag elismerték egy új szakma létjogosultságát.